A pedagógiáról

Dióhéjban

A Waldorf-pedagógia tartalmát és módszereit a gyermekek életkori sajátosságaiból és azok változásaiból meríti és teszi gyakorlattá. A Waldorf-iskola gyermek-, és személyiségközpontú, képességfejlesztő iskola, melyben a művészeti és gyakorlati készségek fejlesztése azonos súlyú a közismereti képzéssel.
A Waldorf-iskolát a szív, a kéz és a fej iskolájának is nevezik, mivel a gyermekek testi, lelki és szellemi fejlődését  harmonikus egységben kezeli:
  • a szív iskolája, mert a művészeteknek, mint az érzelmek megformált kifejezésének nagy szerepet tulajdonít;
  • a kéz iskolája, mert a mozgás, a végtagok fejlesztésén keresztül neveli és erősíti a gyerek akaratát;
  • valamint a fej iskolája is, amennyiben a hagyományos értelemben vett tanagyag elsajátításán túl a pontos megfigyelés, a gondolkodás és az önálló következtetés képességének fejlesztését is célként tűzi ki.
  • A Waldorf-pedagógia a nevelést művészetnek tekinti, a tanulási folyamatot pedig a szabadság eszközének, amellyel elvezethetjük a gyermeket önmagához, hogy felnőttként képessé váljon saját útjának felismerésére és követésére.
A Waldorf-iskola
  • sokoldalúan fejleszti a gyermek testi, lelki és szellemi készségeit,
  • megteremti az ehhez szükséges feltételeket;
  • az életkornak megfelelően az egyéni vélemények, vélekedések, világlátás kialakítását támogatja a helyett, hogy meggyőződéseket közvetítene;
  • elismeri és tiszteletben tartja minden diák egyediségét, individualitását;
  • támogatja a tanulóban a világ megismerésére irányuló kíváncsiságot,
  • a környezet iránti felelős magatartást és tenni akarást.

Történet

A Waldorf-pedagógia 1919 óta gyakorolt reformpedagógia, megalapítója Rudolf Steiner. Az első Waldorf-iskola 1919 szeptemberében nyitotta meg kapuit a németországi Stuttgartban, a Waldorf Astoria cigarettagyár vezetője, Emil Molt támogatásával, elsősorban a gyár munkásainak a gyermekei számára. Bár politikai történések miatt az 1930-as években betiltották az iskolát, 1945 után a Waldorf-pedagógia megújult erővel indult – immáron világkörüli – útjára. Ma már több mint 2000 Waldorf-óvoda és több mint 1000 Waldorf-iskola működik minden kontinensen, és számuk világszerte egyre nő.
Waldorf-intézmények Magyarországon
Magyarországon az első Waldorf-iskola 1926 szeptemberében kezdte meg működését két osztállyal, Nagy Emilné dr. Göllner Mária inspirációjára, saját házukban, Budán, a Kissvábhegyi út 21. szám alatt (ma Gaál József utca). Gróf Klebelsberg Kuno vallás- és közoktatásügyi miniszter engedélyezte az első magyarországi kétnyelvű magániskola létesítését, így jöhetett létre a Kissvábhegyi Waldorf Iskola és Internátus; ugyanis bentlakó diákok is voltak. Az iskola tanárainak nagyobb része Németországból érkezett.
1929. november 13-án az iskola egy új melléképülettel bővült, ekkor tették le az intézmény Alapkövét. Az oktatás azonban csak 1933-ig folyhatott, ekkor politikai események miatt, a külföldön tartózkodó német állampolgárokat hazahívták, így az intézmény megfelelő számú tanár nélkül maradt.
A hazai Waldorf-mozgalom 1989-ben Solymáron folytatódott, ahol Waldorf-óvoda és iskola nyílt. Ezt számos újabb óvoda, iskola követte, jelenleg Magyarországon több mint 50 Waldorf-óvoda és 43 Waldorf-iskola működik.

 

Waldorf-intézmények működése

A Waldorf-óvodák, -iskolák önigazgató intézmények.
Az iskolák szervezeti életük kialakítása során a Rudolf Steiner által a szociális élet hármas tagozódásáról megfogalmazott elvek megvalósítására törekszenek. A feladatok delegálásának elvén működnek, amely során egyének és csoportok vállalnak felelősséget a vezetés és döntéshozatal bizonyos területein a közösen meghatározott célok figyelembevételével.
A Waldorf-intézmények a fenntartóiktól elkülönült, szakmai és szervezeti szempontból önálló jogi személyek. Az iskolák köznevelési feladataikat a Waldorf-kerettantervnek megfelelve, a mindenkor hatályos jogszabályokban meghatározott felelősséggel valósítják meg.
A Waldorf-intézmények fenntartói a szülői közösség által működtetett közhasznú civil szervezetek: alapítványok, egyesületek. A fenntartók önálló jogi személyként a hatályos jogszabályoknak megfelelően biztosítják a működési kereteket és – az intézménnyel közösen kialakított együttműködési rendben – ellátják a fenntartói feladatokat.
A szülőknek fontos szerepe van a Waldorf-intézmények működésében. A szülők és a pedagógusok kölcsönösen egy bizonyos fajta együttműködést kell, hogy felajánljanak egymásnak  és elfogadjanak egymástól, amely a gyerekre irányul és a gyerek javát keresi. A szülők intenzíven részt vesznek az  intézmény fenntartásának mindennapi  feladataiban mind szellemi, mind gyakorlati, mind anyagi értelemben.

 

Évkör, ünnepek

A Waldorf-óvodák, -iskolák évmenetét a világban az adott kulturális közeg ünnepei határozzák meg. A kultúra mint az „életet-szabályozó elv” minden szellemi működés legfőbb hatóereje. A mindennapokat átszövik az éves ritmushoz igazodó ünnepek, amelyek a közösségeket is alakítják és erősítik.
Magyarországon a keresztény ünnepkör által meghatározott az évrend: egy-egy tanév Szent Mihály naptól, a megmérettetés, mérlegelés, a számvetés napjától Szent János napig, az életerők delelésének napjáig ível. Az advent és húsvét kiemelkedik az évben: mint a várakozni és felmutatni tudás ünnepei.
Az eddig említettek mellett még jeles napok: a Szent Márton nap (az önmagunk és mások felé fordulni tudás), a vízkereszt (felismerés), a farsang („kifordulás”), és a pünkösd (felhangzás).
Rudolf Steiner szerint az ünnepek az év és az élet forduló- és csomópontjai, amelyek a világmindenség szellemiségével kapcsolhatják össze az embert. A Waldorf-óvodában ünneptől-ünnepig a természeti ritmusokkal összhangban próbál élni óvónő és gyerek. Minden iskolának önálló feladata ünnepei szellemi hátterének feltárása, megismerése, az életkoroknak megfelelő ünneplés megvalósítása. Célszerű megtalálni, újból és újból átgondolni az egyes ünnepek és a hozzájuk kötött tevékenységek szerepét.