G. Ekler Ágnes

Tanári „arc” poetica

 

Steiner felfedezése óta nem tudom máshogy elképzelni, minthogy az antropozófiai alapú tanítás területén dolgozzam. Gyermekeim születéséig csak azt tudtam, hogy tanár sohasem leszek. Hiába voltam kötelezően jó tanuló, iskoláim egyikében sem éreztem jól magam. A légkör feszített, a tanultak bosszantottak, és az eljárásmód, amin jómagam és társaim keresztülmentünk, sértett. A gyermekeim által tanultam meg, otthon nevelvén őket, hogy mi kell a felnövekvő embernek. A Waldorf–iskolában egy nagyszerű, de jórészt még mindig kiaknázatlan lehetőséget látok, ahol személyesen mindenkinek valódi, emberhez méltó munkát lehet végeznie, ha komolyan tudja venni. A módszerek csakis a szellemtudományból, valamint az iskola társadalmi szerepének steineri gondolatok mentén való megértéséből származhatnak. Magam ezt az utat szeretném járni. A kisgyermekkor tönkretétele, a tanárok pedagogizálódása, a kamaszok élettelensége csak a gyökerekig hatoló gondolkodásból sarjadó tettekkel ellensúlyozható. A szabad tanítás a jövő áldását adhatja a mindennapi munkának.