Rácz Sándorné Erika

Rácz Sándorné Erika vagyok.

A Szegedi Waldorf Iskolában osztálytanítóként 8 évig végigkísértem egy osztályt. Mindeközben nem csak a gyerekek, hanem én is rengeteg változáson mentem keresztül, sokat tanultam a gyerekektől, szülőktől, kollégáktól, magamtól – magamról.

A hozzám legközelebb álló területek:
– a gyerekeket felruházni azokkal a képességekkel, amelyekkel kibonthatják küldetésüket, készségekkel, amelyekkel átadhatják ezt a világnak;
– a szülőkkel való kommunikáció;
– a természettudományok tanítása az általános iskolában.

Ahogyan Charles Dickens írja a Két város meséjének 1. fejezetében (A kor): “Derűs napok jártak, de viharosak is. Ez a Bölcsesség kora volt, de a Balgaságé is. A Hit korszaka volt ez, de a Hitetlenségé is. Világosság napjai voltak ezek, de a Sötétségé is. A Remény tavasza virult és Kétségbeesés fergetege is dühöngött. Mindent reméltünk és semmit sem reméltünk. A Mennyekbe mentünk egyenest, az ellenkező irányt is követtük – szóval, a kor annyiban hasonlított a mostanihoz, hogy leglármásabb szavú ismerői Jó és Gonosz tekintetében csakis felsőfokban nyilatkoznak róla.”

“Minden előttünk volt, és semmi sem várt ránk.” Most is ez van: ellentétek, egymásra utaltság. Kérdés: hogyan lehet ezt a nevelésben, oktatásban, tanításban, a szociális életben kiaknázni? Mottóm: ha megtalál egy feladat vagy probléma, akkor nem kifogást kell keresni, hanem megoldást.