Visszatekintés: Kezdő Kép nyári tábor

Kezdő Kép Nyári Tábor

2022.06.28-07.01.

Solymár

A képzésünk alapját Antoine de Saint-Exupéry Fohásza adta, mely így kezdődik:

„Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak

erőt kérek a hétköznapokhoz.

Taníts meg a kis lépések művészetére!…”

 

21 résztvevővel nyitottuk meg a tábort, akik nagy része nem dolgozott még Waldorf óvodában, de ősszel kezd. Akadnak olyanok közöttük, akik egyáltalán nincsenek közel Waldorf közösségekhez, és vannak, akik már Waldorf-óvodában dolgoznak. Hét óvónő és 14 dajka teljes együttmozgásban és folyamatos együttműködésben teremtettek, tapasztaltak a négy nap alatt. Mindehhez hozzájárult, hogy óvodai környezetben lehettünk, hiszen a solymári Galagonya Waldorf óvoda adott nekünk otthont a WPI-vel közösen. Az óvoda bútorai, falai, székei, konyhája őrzik a gyerekzsivajt, a mindennapok valóságát, átjárták a mi napjainkat is. 

A képzést 3 Waldorf-óvónő, egy euritmista és egy kézművestanár hordozta, a mi közös rezdülésünket visszatükrözték a résztvevők. 

Az együttlétnek szép keretet adott a reggeli és esti közös kép megteremtése egy fohásszal és énekszóval, amelyek nekünk, felnőtteknek szóltak. S hogy mindez még megtartóbb legyen, reggel és este is volt palackpostánk, üzenetek íródtak egy palackba, hogy a kérdéseink, belső gondolataink, érzéseink papírra vetődjenek és ezzel is élő módon gyakoroljuk a reflektivitást, a rátekintés művészetét. 

A napokat szolgálattal kezdtük, egy csoport a napi betevőinket teremtette elő egy Waldorf-óvónő ölelő, megtartó vezetéssel, ápoltuk minden nap a kertet, és hogy ott hagyjunk valamit hálánk jeléül, lecsiszoltuk az óvoda festőtábláit. A saját készítésű ételek a napi gabonák ritmusával éppúgy át voltak hatva, mint ahogy illatok és ízek fenséges harmóniájával a testünk és lelkünk is. Minden munkában a csend, a figyelem és az énekszó alkotott közös zeneiséget a susogó smirglipapír vagy a keverőtál és a fakanál találkozásában s még akkor is, amikor simogatta a víz a kert növényeit. 

Az imaginációra, intuícióra és inspirációra alapoztuk a gyakorlati feladatokat, amelyeket a résztvevők csoportban végeztek, majd mindenkivel megosztottak. A fogékonyság, nyitottság és lelkesedés egyre erősödött a napok múlásával és egyik óvónő visszatekintésének mondata cseng még mindig a fülemben: „Még, még, még!”

A csoportmunkákban belemerülhettek a gyapjú különleges erejébe, finomságába, megelevenedtek a repülésre képes állatok, az elemi és a szellemi lények és végül az ember is. Zárásként egy kis kiállításon néztük végig, csodálhattuk, hogyan hatja át az ember önmagával az anyagot, hogyan képes saját képére formálni valamit, miközben ugyanannak a létrehozásán dolgoznak. Megéltük a résztvevők teremtő erejét, amikor a rövid versek belső mozdulatból életre keltek és végül egy hatalmas körjátékká nőttek, vagy ahogyan négy szóból mesék születtek röpke 10 perc alatt. Belemerültünk, hogy egy mese szellemi üzenetét és sok aspektusát is megfejtsük. Az egyes óvodák egyedi vonásaival találkozhattunk, hiszen végigjártuk, ki hogyan él a reggeli körben, a körjátékban, a mesében, az ölbéli játékban. Kerestük a közös szellemi pontokat és megörültünk a sajátosságoknak, amelyek ízt adnak a pedagógiánknak. 

A tapintást, az életet, a mozgást és az egyensúlyt tapasztaltattuk meg magunkkal az érzékek közül a saját érzékeinken át egy-egy nap az euritmiától, a testtudatgyakorlatokon, a gyapjún, az ölbéli játékon, közös kezdésen, körjátékon és mesélésen át a nap végi felismerő előadásokkal bezárva. 

Minket pedig átjárt a hő. A legnagyobb nyári meleg a legkisebb résen is bekéredzkedett hozzánk és növelte a lelkesedésből és figyelemmel teli alkotásból született belső hőt. S valahogy mégis meg tudott maradni az első nap várakozása, figyelme a negyedik nap utolsó mondatáig és zárásként mintegy varázsütésre közösen visszavarázsoltuk az óvodát a kezdeti állapotba. Valószínűleg a székek és tárgyak már minket is őriznek.

A célunk az volt, hogy kis lépésekben haladva tapasztaljuk meg közösen a Waldorf-nevelés művészetét, hogy felébredjen résztvevőkben, amit valahol mélyen már régen tudnak. 

Az egyik résztvevői visszatekintésből szeretnék zárásként idézni:

„Felkavaró volt számomra ez a találkozás. Kicsit tartottam az egésztől és önmagamtól is. Mégis minden olyan áramlásban történt, hogy egy új világot fedeztem fel magamban, ami gyermekkorom óta bennem van. Soha nem éreztem magam ennyire otthon szellemileg. Rengeteg kérdés merült fel bennem. Most tisztábban látok. Nem biztos, hogy könnyebb lesz megtalálni a helyem, de most már tudom, hogy milyen irányban keressem.” (egy résztvevő tollából)

Áldás volt az együttléten és mély hála tölt el ezért a felemelő együttlétért, közös tanulásért, tapasztalásért. 

 

Gegesi Kiss Rita és Márföldi Erika 

                                                                                             a Kezdő Kép szakmai vezetői