Vegyes életkori csoportok

A Waldorf-óvodák csoportjai életkorilag szándékosan mintegy egyharmad-egyharmad-egyharmad  arányban foglalják magukban a három óvodai „évjáratot”. Ezzel egyrészt nem törik meg a család természetes közegét (testvérek), másrészt a  felnőtt és kisgyerek között a nagyobb  gyerekekben kitűnő közvetítőket találnak, akik a csoport szokásait, ritmusait, napirendjét is  teljesen természetes módon hagyományozzák át  – az utánzás által – az utánuk következőkre.

Évi,  havi, heti  és napi ritmusok jellemzik a  Waldorf-óvoda életét. Állandó ismétlődéssel térnek vissza az évkör ünnepei, a természet évszakonkénti  változásai s az ezzel összefüggő emberi  munkák. A heti ritmus az étrendben is megfigyelhető. A kisgyerek igényli az ismert és áttekinthető ismétlődésekkel tagolt időrendet. A Waldorf-pedagógia a gyerek napját úgy tagolja, hogy a koncentráltabb tevékenységek után mindig egy szabadabb következik. A Waldorf-óvoda tudatosan él a ritmikus ismétlés én-erősítő, szorongásoldó hatásával.

A Waldorf-óvodai napirendben minimálisan kétszer,  egy-egy  óra szabad játékra van ideje a gyereknek. Ezzel biztosított a kisgyerek szükségleteiből fakadó játék igényének kielégítése az óvodában.

A szabadon játszó gyerekek rendelkezésére állnak a különböző kuckók, állandó vagy ideiglenesen kiépíthető házacskák és az ezekhez tartozó berendezések, a sarokba támasztott bot-paripák vagy a fogasra akasztott palástok, koronák, kardok ugyanúgy, mint a bábsarok bábui és babái vagy a nagy fa- és kő építőelemek, illetve a különböző természetes anyagok, bársonyok, vásznak, szőrmék, selymek. A játékszerek nagy része alapelvszerűen nem részletesen kimunkált,  s ezzel is elősegíti  a gyerek fantáziájának  tevékenységét. A különböző, természetből  származó tárgyak alkalmasak arra, hogy sok mindent jól helyettesítsenek.

A megfelelő tanulási forma ebben az életkorban nem az úgynevezett játékos tanulás:  hanem a valódi tapasztalatszerzés, melyre a Waldorf-óvodai élet egésze ad lehetőséget.

A szabad játék idejében végzett munka jellegű tevékenységek (az udvari játék, a kerti munka vagy a séták, kirándulások). A játék mellett a gyerekek  rácsodálkozhatnak a természetre, az évszakoknak megfelelő változásokra. Az  óvónő különböző munkákat végez (háztartási, kerti, kézműves tevékenységben) és arra  is van lehetőség, hogy a gyerek rövidebb időre „segítsen” az óvónőnek. Nem a munka eredménye, a teljesítmény a fontos, hanem az igazi örömet okozó tevékenység folyamata.

A Waldorf-óvoda elvárások helyett érzelmi biztonságot, védettséget nyújt: a nevelő törekszik megérteni a  gyerek világát, s tiszteli alakuló  világképét. Biztonságot nyújt azzal, hogy áttekinthetővé  teszi a mindennapi cselekvések világát a gyerek körül. Megkísérli érzékelhetővé és tapasztalhatóvá tenni a gyerek számára életünket és világunkat átszövő összefüggéseket.